Rocky Horror Show

A film története:

A Rocky Horror Picture Show - innentől RHPS - már több mint 25 éve készült, és -még ha egyes jelenetei meg is koptak - mit sem veszített frissességéből. Az eredetileg színpadra íródott munka az óriási siker után nem kerülhette el a megfilmesítést. Sokak szerint a film messze felülmúlja a színházi változatot - pedig ez általában fordítva szokott történni. A siker titka azenén kívül valószínűleg a teljesen új és a régi elemek vegyítése. Mert az RHPS alapvetően egy meghökkentő horror és sci-fi paródia. Olyan klasszikusokat figuráz ki, mint a Dracula, a Flash Gordon vagy a King Kong. Úgy is kezdődik, mint minden normális film ezekben a műfajokban: egy rendes, átlagos párocska lerobban kocsijával az éjszaka kellős közepén, és egy közeli, vészjósló kastélyban keres menedéket. Janetet (Susan Sarandon) és Bradet (Barry Bostwick) az ijesztő külsejű komornyik, Riff Raff (Richard O'Brien, a forgatókönyv írója) és húga, Magenta (Patricia Quinn) tessékeli beljebb. Nem telik sok időbe, és megjelenik gazdájuk, az őrült tudós is. Csakhogy Dr. Frank-N-Furter (Tim Curry) nem szokványos őrült tudós: bőrszoknyát, melltartót és rúzst visel, ami nem csoda, hiszen ő igazából egy űrlény, a távoli Transszexuális bolygóról, amely a Transzilvánia galaxisban található.

Dr. Frank-N-Furter egy szörnyön - vagyis egy emberen dolgozik -, akit Rocky Horrornak (Peter Hinwood) nevez. Arra is szakít időt, hogy beavassa kicsiny világa titkaiba Janetet és Bradet. Csakhogy előtör a fagyasztóból Eddie (Meat Loaf), a vad motoros. Frank-N-Furter kicsapongó életstílusa nem tetszik a többi transzilvániainak. (Az "erdélyi" elnevezés nyilván Draculára utal.), ezért Riff Raff és Magenta összeesküvést sző gazdájuk ellen. Mindez persze egy nagy zagyvaság. Nem is akar több lenni, mint ürügy egy sor bohóckodásra és a film musical részeinek összehozására. A táncos-éneklős részek nélkül a RHPS egyáltalán nem állná meg a helyét, az egész filmet is nyilvánvalóan a könnyűzene, elsősorban David Bowie és Freddy Mercury inspirálták. Itt a zene és a tánc valóban fergeteges: a Science Fiction Double Feature, a The Time Warp és a Sweet Transvestite a pop-kultúra igazi klasszikusait használták fel a filmkészítők. (Kár, hogy csak néhány rádió játssza őket rendszeresen.). Az biztos, hogy ebben a filmben semmi és senki sem szent: a nyomorék professzor ugyanúgy táncra perdül, mint az ártatlan vőlegény, vagy a vérszomjas szobalány.